Iuppiter neve egybecseng a görög Zeus (“égisten-atya”) nevével. Iuppiter egykor az égnek, az égi jelenségeknek, elsősorban a ragyogással és fénnyel járó jelenségeknek megszemélyesítője volt. A római világban a közösség legfőbb ügyeinek, rendjének, fegyelmének, kialakulóban levő hierarchiájának, tulajdonának védelmezőjeként mutatják be. Ő a jogrend őre, és így mintegy isteni megfelelője a jog “ földi” képviselőjének, a császárnak. Iuppiter irányítja már eleve úgy az eseményeket, hogy végül bekövetkezzék Róma világuralma, és ennek nyomán a hódítás kemény fegyelmén alapuló “római béke”, a pax Romana.

Iuno a szülés és a házasság istennője, Iuppiter felesége, akit utóbb a görög mitológiabeli Hérával azonosítottak, azonos szerepkörük miatt. Szülei Saturnus és Ops voltak. Iunóról kapta a nevét a június hónap. A férfi genius női párjaként az úgynevezett fogalom- és tevékenységvédnökök egyike is. Iuno az asszonyi fiatalság isteni megszemélyesítője – a termékenység emberi oldalának, a gyermekáldásnak, a házassági kapcsolatoknak védelmezője; ilyen minőségben kapcsolódott alakjához a közösség fenntartásának, a „város védelmének” funkciója is.

Neptunus a római mitológiában a vizek és tengerek istene. A rómaiak eredetileg nem hajóztak a tengeren, így Neptunus valószínűleg az édesvizek (folyók, tavak) istene volt. Kultuszának legfontosabb része a minden év július 23-án tartott neptunalia volt, amit a legkorábbi idők óta tartottak. Önálló temploma Rómában sokáig nem volt, az első ismert Neptunus-templom 25-ben épült a Circus Flaminiushoz közel, de szentélye állt a Palatinus és az Aventinus között egy patak völgyében is. Konkrét kultuszairól keveset tudunk.

Az új “capitoliumi” triász istencsoportjának harmadik tagja Iuppiter és Iuno mellett Minerva. Eredetileg a kézművesség, a mesterségek védelmezője s egyben a kézművesek istene volt. A későbbi időkben március 19-ét, amely eredetileg Mars egyik ünnepe volt, mint “a kézművesek napját” neki szentelték.

A legfőbb istenek sorába akkor emelték, amikor a kézművesség fejlődése és a kézművesek társadalmi súlyának növekedése külön védelmező-pártfogó isten bevezetését igényelte. Minerva okos, jó stratégiai érzéke van, konfliktus helyzetben is az eszére, és nem a szívére hallgat, jó gyakorlati érzéke van, s képes előre tervezni.

A görög mitológiában szent állata a bagoly volt, gyakran bagoly képében ábrázolták.

Mars nem csupán a harc istene, hanem a termést és annak sértetlenségét védő istenként fordulnak hozzá, aki főként a település határain kívül eső, meg nem művelt térségek, vad erdőségek felől támadó félelmetes külső erők ellen képes segítséget nyújtani. A Mars istent jelképező szent lándzsát évről évre, a hadi vállalkozások kezdetének hagyományos időpontjában, március 19-én, a consul megrázta - azzal a felszólítással: Mars - légy éber!

Mars egyértelműen a háborús veszély elhárításának istenévé lett, azt az erőt jelenti, amely a római birodalmat a külső veszélyektől menti meg.

Az ősi Itáliában eredetileg, mint növényi termékenységgel kapcsolatos, növényi jellegű numen volt jelen, mely végig kulcsszerepet játszott a római vallási ünnepekben és mitológiában. A szerelem, szépség, és termékenység princípiuma kapcsolódik nevéhez, de csak másodlagosan. Eredetileg a név jelentése báj, vágy. A kertek gondozásának védnöke, majd a név jelentése miatt kapcsolták össze a görög Aphrodité alakjával, és lett belőle a legkésőbb a Kr.e. 3. század folyamán a szerelem istennője.

Iulius Caesar ősének nevezte Vénuszt, és templomot emelt tiszteletére (Venus Genetrix temploma), ugyanis nemzetségét, a Iuliusokat Aeneastól eredeztette (Aineias anyja a görög mitológiában Aphrodité volt). Iulius Caesar példáját Augustus is követte. Vergilius az „Aeneis” című eposzában Vénuszról, mint a római nemzet szülőanyjáról ír.

Apollo római isten, a görög Apollón megfelelője, a gyógyítás, a vadászat, a művészetek istene, Iuppiter és Latona gyermeke. Ikertestvére Diana. Apollo kultuszát i. e. 431-ben honosították meg Rómában, amikor egy járvány miatt Sibylla jóslataihoz folyamodtak. A jóslat szerint csak Apollón isten segíthetett a járvány leküzdésében. A görög mintát kiegészítették még a napisteni attribútumokkal, mert bár legkésőbb a Kr. e. 6. századtól a görög Apollónnak is voltak szoláris vonatkozásai (tüzes nyilai a napsugarakat jelképezték), a görög és római vallásban volt külön napisten (Héliosz, illetve Sol). Apollo mindenekelőtt napistenné és gyógyító istenné vált a rómaiaknál, akinek testvére, Diana a holdistennő.

Diana a Kr. e. 4. században jelent meg a római mitológiában. Neve a dia (fény) tőre vezethető vissza és a „holdfény” szinonimája. A római mitológiában Iuno Regina egyes feladatait vette át, így lett a gyermekekkel kapcsolatos tevékenységek istennője. Apja Iuppiter, anyja Iuno. A 12 főisten közé tartozik. Ikertestvére Apollo. Diana kultusza a klasszikus köztársaság korban tovább bővült. A görög panteon más isteneinek átvétele mellett a meglévőket is azonosították görög istenekkel, így Dianát Artemisszel. Ekkortól a vadászat istene is. Ő uralja a vadállatokat és a vadont is, valamint a szüzesség jelképe. Megmaradt a latin népek körében, a szülés és a nők védnökének és holdistennőnek is.

Vulcanus a római mitológiában Iuppiter és Iuno Regina fia, Venus férje. Ő volt a tűz és a vulkánok istene, és ő készítette az istenek és a hősök fegyverzetét. Ezt a szerepkört a római mitológia hellenizálódása során kapta, amikor Vulcanust a görög mitológia Héphaisztoszával, a kovácsistennel azonosították.

A rómaiak eredetileg csak a tűz és a tűzhányók isteneként tisztelték, úgy tartották, hogy Vulcanus lakhelye Szicíliában, az Etna alatt vagy pedig a Lipari-szigetekhez tartozó mai Vulcano sziget alatt van. Később a kovácsműhelyét helyezték oda. A vulcanalia ünnepen, amelyet augusztus 23-án tartottak, halakat és kis állatokat dobtak tűzbe az isten tiszteletére.

Vesta a családi tűzhely, az otthon és a család istennője volt a római mitológiában, a görög mitológia Hesztia istennőjének megfelelője. A római mítoszok nem is külön személyiségként emlegetik, akihez történetek kötődnének, mint más istenekhez. Még csak nem is ábrázolták: a szent lángban lakott. A Forum Romanum-on körtemploma állt, mellette pedig a Vesta-szüzek háza. A Vestalia ünnepet június 7-étől június 15-éig tartották.

A szent tüzet a Vesta-szüzek őrizték. Minden március 1-jén a tüzet megújították. A láng 391-ig égett, amikor Theodosius császár betiltotta a pogány istenek számára történő áldozatbemutatást.

Római isten, akinek alakját a rómaiak egyre inkább összekapcsolták a görög Hermésével. A kereskedők, az utazók istene, de a szónokoké vagy a tolvajoké is; úgy tudták, hogy ő az istenek követe, s a holtak lelkét is ő kíséri az alvilágba.

Nevéből leginkább a /merx/: áru szót hallották ki, ami további kapcsolatot sugallt az isten és a kereskedők között. A római császárkorban kultusza nagyon népszerű volt, különösen a birodalom nyugati tartományaiban terjedt el, pl. Galliában, Germaniában, Pannoniában és Daciában. Gyakran ábrázolták szárnyas saruban-fövegben, a hírnökökre jellemző bottal és erszénnyel a kezében.

Ceres a római mitológiában a növények ültetése (főleg a gabonáé) és az anyai szeretet istennője volt. Saturnus lánya volt és Iuppiter testvére-felesége. A testvérei voltak Iuno, Vesta, Neptunus és Pluto. Ő volt Szicília védőistennője is.
Általában jogarral, virágokkal és gyümölcsökkel teli kosárral és búzaszálakból szőtt koszorúval ábrázolták. Ceres a mai szicíliai Enna város patrónusa volt. A monda szerint egyszer azért könyörgött Jupiterhez, hogy helyezze át Szicíliát a mennyekbe és így jött létre a szigethez hasonlóan háromszögű északi Triangulum csillagkép, amelynek korai neve Szicília volt.
A rómaiak Kr. e. 496-ban fogadták be isteneik közé Cerest, amikor egy pusztító éhínség közepette a Cumae városában működő jósnő, Sibylla jóskönyvei azt tanácsolták, hogy imádják az istennő görög megfelelőjét, Démétért is. Tisztelete kezdetben főleg a búzakereskedelem jórészét kezében tartó plebejusokkal forrott össze. Ennek eredete az, hogy a plebejusok az Aventinus-dombon helyezték el közös pénztárukat, amiből később a patríciusok ellen folytatott polgárjogi küzdelmeiket fedezték anyagilag. Ceres imádásának rituáléiról kevés tényt ismerünk. Ezek közül az egyik fura szokás az volt, hogy rókák farkához égő tárgyakat kötöttek és szabadon engedték őket a Circus Maximusban.

A “kétalakú” Ianust, a Kezdet istenét, mindig különleges tisztelet övezte. Ő volt Rómának az az istene, akinek mását sem a görög vallásban, sem Itália egyéb népeinek kultuszában nem találták. Eredetileg a római forum mélyedését átszelő patakon való átkelés biztonságán őrködő isten. Amikor később felépült a Tiberis két partján fekvő város két részét összekötő cölöphíd, akkor ennek a hídnak, illetve a városba való bemenetelnek, a kikötőnek és a városkapunak is védelmezőjévé lett. Ugyanakkor kapu lévén minden ház bejárata, azaz kezdete is, így az eredeti funkció általánosításával istene lett minden kezdetnek: így többek között a nap és az évek kezdetének is.

Fő szent helye a forum északi részén volt, Vesta templomával szemközt. Nem volt egyéb, mint egy ősrégi, boltozott kapu-átjáró, melyet még Numa Pompilius király emeltetett. Az átjáró két oldalára alkalmazott ajtókat, míg a hadsereg a harcmezőn volt, nyitva tartották. E kapuzat alatt volt Ianus képmása, kettős arccal, a ki- és bejárás, és egyúttal az éber őrködés jelzésére. Ianusnak, mint afféle ajtónállónak, kulcs, bot vagy pálca volt a kezében.