Mediolanum ókori város Itália északi részén. Jelentős településsé vált kedvező földrajzi fekvése miatt, a 4. században több római császár székhelye is volt. Itt állapodott meg 313-ban Nagy Konstantin Licinius társcsászárral a kereszténység legális vallásként való elismeréséről. 374-ben Ambrosius (Szt. Ambrus) lett Mediolanum püspöke, ekkor vált a város a keresztény világ egyik legjelentősebb püspöki székhelyévé. Halála után (397) Mediolanum megőrizte hírnevét, többek között Hippói Szent Ágostonnak is köszönhetően, akit 387-ben itt kereszteltek meg, és aki vallásfilozófiai műveiben nem egyszer kitért a város pompájára.

A keresztények számára a kezdettől fogva kérdés volt Jézus kiléte. Ki ez az ember és milyen kapcsolatban áll az Atyával? Ennek a kérdésnek a tisztázására hívták össze az első egyetemes zsinatot Nikaia-ban (Törökország), egy kisázsiai városban 325-ben. Ennek a zsinatnak, amit Nagy Constantinus császár hívott össze I. Szilveszter pápa idején, és amelyen mintegy 300, nagyrészt keleti püspök vett részt – fő témája Arius alexandriai presbiter Jézus személyét érintő tanítása volt. A zsinat megfogalmazta a nikaiai hitvallást, és benne ünnepélyesen kifejezte a Fiú istenségét és az Atyával való egylényegűségét. Arius szerint csak egy örök, igaz Isten létezik, az Atya. A Fiú, aki Jézusban emberi testet öltött, Isten legkiválóbb teremtménye ugyan, de a teremtett világhoz tartozik, és nem örökkévaló. Ariusszal szemben az ellentábor pedig azt hirdette, hogy a Fiú az Atyával egylényegű. A nikaiai zsinat elítélte Arius tanait, de a vita ekkor még korántsem zárult le, mert az „egylényegű” kifejezés nem található meg a Bibliában, így sok keleti püspök idegenkedett tőle.

A görög filozófiából átvett „lényeg” és „személy” fogalmak értelmezése körül is viták, félreértések alakultak ki.

A 4. századra a Római Birodalom igazgatásában történt változások következtében Róma mintegy kikapcsolódott a birodalom kormányzásából. Ezáltal Constantinus új császári székhelyet választott ki Büzantion görög gyarmatváros területén. Az új székhely építését már 324-ben megkezdték, de azt csak 6 évvel később avatta fel Constantinus, ezért tartják 330-at a város alapítási évének.

Theodosius császár 381-ben ide hívta össze a második egyetemes zsinatot, ahol eljutottak a keresztény Isten-fogalom végső meghatározásához, miszerint az egyetlen isteni lényeg három konkrét egyedi létezőben, személyben valósul meg, ez a három személy: az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

Constantinopolis hivatalos neve 1453-ig (Nea Rómé), latinul Nova Roma, azaz Új Róma volt, de a gyakorlatban a Konsztantinupolisz, azaz Constantin városa név terjedt el, s a történelmi emlékezetben is ez a név maradt meg.

Epheszosz, a mai Törökországban helyezkedik el, török neve Efes. Epheszoszt Kr. e. 190-ben foglalták el a rómaiak. Fontos szerepet játszott a kereszténység korai időszakában. Kr. u. 50 körül Pál apostol éveket töltött a városban és itt írta meg 53-ban első levelét a korinthosziakhoz. Epheszosz egyike volt annak a hét városnak, melyeket megemlítenek a Jelenések könyvében, ez bizonyítja milyen erős volt a helyi keresztény gyülekezet. Egy 2. században már létező hagyomány szerint az 1. század végén 90 és 100 között, János evangélista itt töltötte életének utolsó tíz évét, és írta meg evangéliumát. Epheszosz minden szempontból római várossá vált, ezt tanúsítja az "Epheszosz, Ázsia provincia fővárosa római város lett" felirat, amit nem csak görög, hanem latin betűkkel is felvéstek a városi bazilika falára.

A 431. évben itt tartották a harmadik egyetemes zsinatot, amely arra a kérdésre kereste a választ, hogy ha Jézus Krisztus valóban Isten, hogyan nyilvánul meg az emberi természete? Elválasztható-e az isteni természetétől? A zsinat döntése alapján elfogadták azt tézist, hogy Krisztus tökéletes Isten, és tökéletes ember is, akinek értelmes lelke és teste van, istenségét tekintve egylényegű az Atyával, ember voltában egylényegű velünk.

Pannónia provincia egyik legjelentősebb városa, Sirmium területén ősi illír-kelta település állt, amelyet a Kr. e. 1. században a rómaiak hódítottak meg. A város gyors fejlődésnek indult és a Flavius dinasztia idején colonia rangra emelkedett. Colonia Flavia Sirmium különleges stratégiai és katonai jelentőséggel bírt. Traianus, Marcus Aurelius és Claudius innen indította a környező területek elleni hadjáratait. A 3. század közepétől az egész pannon térség kereskedelmi központja lett, amely fontos személyeket is adott a birodalomnak. Ebben a régióban születtek Traianus, Decius, Aurelianus, Probus és Maximilianus császárok, akik valamennyien erős illyricumi identitással rendelkeztek, valamint a középkori Szávaszentdemeter névadója, Szent Demeter. Fejlődésének csúcspontját a 4. században érte el, amikor a birodalom négy legfőbb városának egyike lett. Császári palotája, hippodroma (kocsiversenypályája), pénzverdéje, színháza, számos temploma, fürdője, palotája és pompás villája volt. A kereszténység elterjedése után püspöki székhely lett.

Pécs római kori elődje, Sopianae több fontos közlekedési útvonal találkozási pontjában feküdt a Mecsek hegység déli lábánál. A késő római időszakban Valeria tartomány polgári közigazgatási központja lett. Sopianae a 4. században élte virágkorát, amit a helytartói központtá történő előlépésnek köszönhetett. A rómaiak a 430-as években adták át a tartományt a hunoknak, ekkor szűnt meg a római fennhatóság Sopianaeban is. A késő római időszakból három különálló, a település körül elterülő temető ismert: a várostól keletre, délkeletre, továbbá a településtől északra. Utóbbi a város nagy temetője, itt található a világörökségi helyszín is. Sopianae keresztény közösségére vonatkozó írott források nem maradtak fenn: név szerint nem ismerünk sem püspököt, sem egyértelműen Sopianaehoz köthető mártírt. A jelentős keresztény közösség létét a temetőben talált régészeti emlékek bizonyítják. Több száz feltárt téglasír, több tucat sírkamra és néhány nagyobb temetői épület utal arra, hogy a 4. század folyamán Sopianae városában jelentős keresztény közösség alakult ki. Sopianae késő római ókeresztény temetőjének eddig ismert legnagyobb temetői építménye a Cella Septichora, vagy hétkaréjos sírépítmény, mely alaprajzát tekintve egyedülálló az ókeresztény építészetben.

A pécsi ókeresztény temető építményei nem katakombák. Az itt található sírokat, a római katakombákkal ellentétben nem földalatti járatokban kialakított cellákba helyezték el. A sopianae-i temetőben nagyobb egyterű, félig földbe süllyesztett sírépületek, kétszintes sírkamrák (földfelszín alatti sírkamra, földfelszín feletti kápolna), illetve földbe ásott téglasírok találhatók.

A mai Köln helyén az első települést a germánok alapították, amely a római hódítás következtében 50-ben lett római város, Colonia Claudia Ara Agrippinensium néven. 310-ben Constantinus császár itt építtetett hidat a Rajnán. Első ismert püspökét 313-ban választották meg. Kölnben található a Szent Gereon-templom, mely a település későrómai korszakában épült. Névadója, Szent Gereon a legenda szerint római katona és a város első keresztény mártírja volt. A Szent Gereon templom a román stílus jegyeit viseli magán, de az épület jelentős részei a késő római korban épültek egy tehetős ismeretlen személy mauzóleuma céljából, ezt bizonyítják a 4. századi kupolás szentély maradványai. A katolikus templom az ókori reprezentációs építészet egyik legjelentősebb képviselője az Alpoktól északra. Alaprajza hasonlóságot mutat a sopianae-i hétkarélyos sírépítménnyel, de a kölni templom kilenc apszissal rendelkezik. A Szent Gereon templom a legrégebbi még működő templom a mai Németország területén.

Ravenna Itália egyik legrégebbi városa, eredetét valószínűleg az etruszkoknak köszönheti. Később a gallok és azután rómaiak birtokába került. Kr. e. 88-ban a város lakói római polgárjogot nyertek. A város virágkorát akkor élte, mikor Honorius császár 402-ben/404-ben a Nyugat-Római Birodalom székhelyét Milánóból ide tette át. Ekkor pompás épületekkel gazdagították a várost, ahol páratlan együttese található az ókeresztény művészetnek. Ravenna nyolc 5-6. századi épülete 1996 óta az UNESCO Világörökség listáján szerepel:

· San Vitale bazilika
· Galla Placidia mauzóleuma (az egykori S. Croce bazilikához tartozott)
· Ariánusok keresztelőkápolna-ja (a S. Spirito bazilikához tartozik)
· Neón püspök keresztelőkápolnája (az ún. orthodox keresztelőkápolna, a mai dóm helyén álló egykori Ursiana bazilikához tartozott)
· San Apollinare Nuovo bazilika
· S. Apollinare in Classe bazilika
· Érseki kápolna az egykori püspöki palotában
· Theoderik Mauzóleuma